Mindenki érez néha feszültséget a munkája során, még akkor is, ha alapvetően szereti és érdekesnek is találja a feladatait. Így a kérdés inkább az, hogy milyen gyakran és mennyi időn keresztül élnek meg stresszt a munkavállalók, és hogy mit tesz a munkahely annak érdekében, hogy az ott dolgozók kiegyensúlyozottabbak legyenek.
A munkahely az egyik leggyakoribb stresszforrásunk. Az itt átélt frusztráció rendszerint akkor is hatással van ránk, mikor már végeztünk a feladatainkkal. Sokszor a nap közben átélt idegességet, negatív érzelmeket „hazavisszük”. Így már a privát életünkre is kihatással lesz.
Ha sok a frusztrált munkavállaló egy szervezeten belül, az hamar megmutatkozik a mérőszámokon is. Csökken a teljesítmény, többet hiányoznak a dolgozók, nő a fluktuáció. Számos országban már törvény írja elő azt, hogy a szervezeteknek olyan munkakörülményeket kell biztosítaniuk a dolgozók számára, amely elősegíti nem csak a testi, de a pszichoszociális jóllétüket is. Ez azonban természetesen nem csak törvényi kötelezettségük, hanem a saját érdekük is, hiszen ellenkező esetben ők is számos negatív következménnyel számolhatnak.
Az egészséges életvitelhez szükséges, hogy néha stresszt éljünk meg, ellenkező esetben unatkoznánk. A stressz a sok „negatív marketing” ellenére tehát nem feltétlenül rossz dolog, hiszen segít bennünket alkalmazkodni, sőt, sok esetben fejlődünk általa. Az úgynevezett eustressz pozitív hatású, motivál bennünket, fokozza az energiánkat és képessé tesz bennünket arra, hogy megfeleljünk a kihívásoknak. Ezzel szemben a distressz káros hatással van ránk, és negatív következményei lehetnek. Abban, hogy mit élünk meg stresszként, jelentős egyéni különbségek mutatkozhatnak. Ez ugyanis leginkább a személy szubjektív megítélésén múlik.
Ha lefutása szerint vizsgáljuk a stresszt, akkor beszélhetünk gyorsabb és lassabb folyamatról is. A szervezet azonnali válasza a Cannon-féle vészreakció, azaz a fight or flight (küzdj vagy menekülj). Ez egy általános idegrendszeri válasz a nehéz helyzetekre, amely a szervezetet egyfajta készenléti állapotba helyezi. Ilyenkor a szervezetünknek riadót fújunk és mozgósítjuk a tartalékainkat. Felhalmozódik bennünk a stresszhormon, ami miatt nő a vérnyomásunk, több vér jut az izmainkba. Normál esetben, amikor a kiváltó inger megszűnik, a szervezetünk visszaáll a normál állapotba.
A probléma akkor van, amikor a testünknek nincs lehetősége megszüntetni a készültséget és az hosszú időn keresztül folyamatosan fennáll. Ilyenkor ugyanis nem tudunk nyugalmi állapotba kerülni és feltöltődni.
A munkahelyi stressz jellemzően két fő okra vezethető vissza. A lehetőségek és az igények nem illenek össze, például ha egy pályakezdő szeretne rögtön izgalmas kihívással teli feladatokon dolgozni, de a szervezetben erre nincs lehetőség és csak egyszerűbb feladatokat láthat el. A másik ilyen ok, ha a képességek és az elvárások nem illenek össze. Ilyen lehet például, ha a munkavállaló nincs azoknak a képességeknek a birtokában, melyekkel teljesíthetné az elvárásokat. Például, ha azt szeretné a munkáltatója valakitől, hogy idegen nyelven bonyolítson le tárgyalásokat, de a személy egyelőre örül, ha hellyel-közel válaszolni tud a külföldi munkatársak kérdéseire. Van példa ugyanakkor a másik oldalra is, amikor a személy képességei meghaladják azt, amit elvárnak tőle. Ez ugyanúgy frusztráló lehet számára, hiszen nem tudja a tudását kellőképpen kamatoztatni.
A munkavállalói stressz csökkentése azért nehéz műfaj, mivel jelentős egyéni különbségek mutatkozhatnak abban a tekintetben, hogy ki mit él meg stresszként. Eltérések vannak a nemek, a különböző korosztályok, az iskolázottság tekintetében. Nem beszélve arról, hogy a különböző munkakörök esetében egészen más jellegű stresszorokról beszélhetünk. Fontos szerepe van a támogatásban a közvetlen felettesnek. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sok esetben maga a felettes ró plusz idegességet a munkavállalóra. Ennek a hátterében pedig legtöbbször a nem megfelelő felettes-beosztott kommunikáció áll.
Számos eszköz áll ma már rendelkezésünkre ahhoz, hogy növeljük a mentális jóllétünket a mindennapi munkában és kevesebb stresszt éljünk meg. Ilyenek lehetnek például az egyéni intervenciós technikák. Ezek során olyan technikákat, készségeket sajátíthatunk el, melyek segítségével képesek leszünk arra, hogy könnyebben megküzdjünk a nehézségeinkkel. Ilyen lehet például a lelki ellenálló-képességünk (reziliencia) vagy a stresszkezelésünk fejlesztése, időgazdálkodási technikák elsajátítása.
Léteznek különböző intervenciós programok is, melyek az adott szervezet esetében megvizsgálják azt, hogy a munkakörnyezet változtatásával hogyan lehetne fejleszteni a dolgozók testi-lelki egészségét. Különböző ergonómiai fejlesztésekkel, munkaköri átszervezésekkel nagyban javíthatjuk a szervezeti elégedettséget. Fontos az is, hogy a munkavállalókkal szemben támasztott követelmények tiszták és reálisak legyenek, és hogy maga a szervezet működése transzparens és minél igazságosabb legyen.
Egyéni szinten is számos dolgot tehetünk annak érdekében, hogy kevésbé legyünk stresszesek. Ezekről gyakran elfeledkezünk, mivel a stressz jelenlétét már szinte természetesnek vesszük az életünkben. Segítheti a lelki egészség megtartását, ha például időről időre azonosítjuk azt, hogy milyen stresszforrások vesznek bennünket körbe, és leírjuk, hogy mi bánt minket ezzel kapcsolatban, milyen érzelmeket élünk át, milyenek voltak a körülmények és hogyan reagáltunk. Érdemes ezek között megkeresni az ismétlődő mintázatokat. Például feltűnhet, hogy amikor stresszesek vagyunk, olyankor gyakran ki kell mennünk a friss levegőre sétálni egyet, vagy csak időre van szükségünk és kiszellőztetjük a fejünket ilyenkor. Ezek olyan szokások, melyek valóban hatékonyan segíthetnek abban, hogy megnyugodjunk. Ha viszont azt figyeljük meg, hogy a stresszes szituációkban mindig felemeljük a hangunkat, vagy rögtön egy gyorsétterem vagy egy dohánybolt felé vesszük az irányt, akkor érdemes átgondolnunk, hogyan tudnánk ezeket a rossz szokásokat egy megfelelőbbre cserélni.
Remek stresszkezelő módszer lehet a testedzés is. Amellett, hogy a mozgás hatására boldogsághormonok szabadulhatnak fel bennünk, időt adunk magunknak ezalatt arra is, hogy rendezzük a gondolatainkat, az érzelmeinket. Fontos, hogy megtaláljuk azt a jellegű kikapcsolódási formát, ami segít bennünket a befelé figyelésben, és az emócióink átgondolásában.
Könnyen elfeledkezünk róla, azonban az alvásnak is fontos szerepe van abban, hogy kevésbé legyünk stresszesek.
Napjaink felgyorsult, digitális világában fontos az is, hogy határokat állítsunk fel magunknak. A munka-magánélet egyensúlyának felborulása ugyanis szintén egy gyakori stresszforrás, különösen a családosok életében, ahol jónéhány szerepben meg kell felelni nap mint nap. Állítsunk fel szabályokat saját magunk számára, hogy megkönnyítsük a mérleg egyensúlyban tartását. Például otthon lehetőleg ne olvasgassunk céges e-maileket. Hasznos lehet az is, ha egyfajta szimbolikus határvonalként kijelölünk egy cselekvést a két szerep elválasztására. Például munkából hazatérve megsétáltatjuk a kutyusunkat, és egyúttal gondolatban átállunk a munkahelyi szerepről az otthoni, privát szerepünkre.
Fontos az is, hogy a nagy rohanásban ne felejtsünk el szüneteket tartani ahhoz, hogy feltöltődjünk és olyan dolgokat csináljunk, amelyeket valóban szeretünk.
Ha pedig úgy gondoljuk, hogy valamilyen probléma áll fenn, mindenképp jelezzük ezt a felettesünknek. Neki ugyanis sok esetben van ráhatása arra, ami a stresszforrásunk lehet. Legyen szó akár a feladatok mennyiségéről, a konfliktusokról vagy a munkahelyi körülményekről. Ha pedig nincs lehetősége ebben támogatni bennünket, már sokszor az is segítség lehet számára és számunkra is, ha tudnak arról, hogy valamilyen problémával küzdünk épp a munkahelyünkön.
