Az elmúlt években egyre több olyan eset látott napvilágot, amikor szolgáltatók jogi lépésekkel, polgári perekkel vagy akár büntetőeljárás kilátásba helyezésével reagáltak negatív online értékelésekre. Ezek az ügyek rávilágítanak arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúly a digitális térben különösen sérülékeny.
A kérdés nem az, hogy lehet-e negatív véleményt megfogalmazni, hanem az, hogy hol húzódik a jogszerű kritika és a jogsértő közlés határa, valamint milyen eszközökkel élhet jogszerűen egy szolgáltató reputációja védelmében.
A véleménynyilvánítás szabadsága mint alkotmányos alapjog
A véleménynyilvánítás szabadságát az Alaptörvény IX. cikke alapjogként rögzíti, amely mindenkit megillet. Az alkotmányos védelem kiterjed nemcsak a közügyekre vonatkozó megnyilvánulásokra, hanem a fogyasztói véleményekre és kritikákra is. A magyar alkotmánybírósági és bírói gyakorlat következetes abban, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága akkor is védelmet élvez, ha a közlés bántó, túlzó vagy kellemetlen az érintett számára.
A véleményszabadság azonban nem korlátlan. Határt szab neki mások emberi méltóságához, becsületéhez és jó hírnevéhez fűződő joga. A jogalkalmazás feladata e két alapjog összeütközése esetén annak vizsgálata, hogy a korlátozás szükséges-e, arányos-e, és megfelel-e az alkotmányos mércének.
Az online értékelések esetében különös jelentősége van annak, hogy a közlés véleményt vagy tényállítást tartalmaz-e, mivel ez határozza meg a jogi megítélés irányát.
Az EJEB gyakorlata a digitális térben – az MTE–Index ügy jelentősége
A véleménynyilvánítás szabadságának digitális környezetben történő értelmezése szempontjából meghatározó jelentőségű az Európai Emberi Jogi Bíróság Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és Index.hu Zrt. kontra Magyarország (22947/13) számú ügye, amely nem elsősorban a felhasználói kommentek tartalmának jogszerűségét, hanem az internetes tartalomszolgáltatók alanyi jogi pozícióját és az állami beavatkozás semlegességét vizsgálta.
Az ügy előzménye szerint a kérelmezők által üzemeltetett weboldalakon egy ingatlanközvetítő vállalkozást kritizáló cikk jelent meg, amely alatt az olvasók trágár hangvételű kommenteket tettek közzé. A kérelmezők értesítési-eltávolítási rendszert működtettek, amely lehetővé tette a kifogásolt hozzászólások bejelentését és eltávolítását. A kommentekkel kapcsolatban indult bírósági eljárásról való tudomásszerzést követően a kérelmezők a kifogásolt hozzászólásokat eltávolították. Ennek ellenére a magyar bíróságok megállapították a portálok felelősségét, arra hivatkozva, hogy azáltal, hogy lehetővé tették a kommentek közzétételét, objektív felelősséget vállaltak azok tartalmáért.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság az ügy vizsgálata során rögzítette, hogy a kérelmezők véleménynyilvánítási szabadságába történő beavatkozás akkor felel meg az Egyezmény 10. cikkének, ha az törvényben meghatározott, legitim célt szolgál, és egy demokratikus társadalomban szükséges. A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezők – professzionális tartalomszolgáltatóként – észszerű mértékig előre láthatták a tevékenységükből fakadó kockázatokat, így a beavatkozás „törvényben meghatározottnak” minősült.
Ugyanakkor a Bíróság hangsúlyozta, hogy a magyar bíróságok által alkalmazott felelősségi modell túlzó és észszerűtlen előrelátást követelt meg a kérelmezőktől, amikor azt feltételezte, hogy a kommentelési lehetőség biztosításával automatikusan számolniuk kellett jogsértő közlések megjelenésével. Az EJEB álláspontja szerint az ilyen megközelítés veszélyezteti az internetes információközlés szabadságát.
A Bíróság külön kiemelte, hogy a kérelmezőkre rótt jogi felelősség jelentősége nem elsősorban a konkrét jogkövetkezményekben, hanem azok rendszerszintű hatásában ragadható meg. Az internetes portálok üzemeltetőinek harmadik felek kommentjeiért való ilyen jellegű felelősségre vonása előreláthatóan ahhoz vezethet, hogy a szolgáltatók megszüntetik a kommentelési lehetőséget vagy túlzott moderációt alkalmaznak. Az EJEB szerint mindez közvetlen vagy közvetett „dermesztő hatással” járhat az internetes véleménynyilvánítás szabadságára nézve.
A Bíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem feladata az egyes államok által választott szabályozási módszerek célszerűségének vizsgálata. Feladata arra korlátozódik, hogy megállapítsa: az alkalmazott módszerek és azok hatásai összhangban állnak-e az Egyezménnyel. E körben rögzítette, hogy gyűlöletbeszédet, erőszakra uszítást vagy mások jogaira és fizikai épségére közvetlen veszélyt jelentő közlések esetén az államok jogosan terhelhetnek felelősséget az internetes portálokra, különösen akkor, ha azok elmulasztják a nyilvánvalóan jogsértő tartalom eltávolítását értesítés nélkül is. A jelen ügyben azonban ilyen súlyú közlések nem merültek fel.
A jó hírnév és a becsület polgári jogi védelme
A Polgári Törvénykönyv 2:45. §-a értelmében a jó hírnév megsértését jelenti, ha valaki más személyről – ideértve a jogi személyeket, így a vállalkozásokat is – valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve, ha valós tényt hamis színben tüntet fel, feltéve, hogy a közlés objektíve alkalmas az érintett társadalmi megítélésének romlására. A jogsértés megállapításához nem szükséges tényleges kár bekövetkezése; elegendő az, hogy a közlés alkalmas legyen a jó hírnév sérelmére.
A becsület és az emberi méltóság védelme a Polgári Törvénykönyv általános személyiségi jogi klauzulájából, a 2:42. § rendelkezéseiből vezethető le. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy a becsület sérelme akkor is megállapítható, ha a közlés nem tartalmaz konkrét tényállítást, azonban stílusában, hangnemében indokolatlanul lealacsonyító, megalázó vagy személyeskedő. Az ilyen jellegű közlések a véleménynyilvánítás szabadságának határát lépik át, és a személyiségi jogok sérelmét valósíthatják meg.
A polgári jogi felelősség megállapítása során ezért nem pusztán a közlés negatív jellege bír jelentőséggel, hanem annak vizsgálata is, hogy a közlés tartalma és formája alkalmas-e a jó hírnév vagy a becsület sérelmére, figyelemmel a közlés kontextusára és arányosságára.
Büntetőjogi felelősség: rágalmazás és becsületsértés
A Büntető Törvénykönyv 226. §-a a rágalmazás tényállását határozza meg, amely akkor valósul meg, ha valaki más becsületének csorbítására alkalmas valótlan tényt állít vagy híresztel. A 227. § szerinti becsületsértés ezzel szemben a sértő, lealacsonyító kifejezések használatát szankcionálja.
A büntetőjogi felelősség megállapítása szűk körben indokolt, mivel a büntetőjog ultima ratio jellegű. A bíróságok következetes gyakorlata szerint az online értékelések többsége nem meríti ki a büntetőjogi tényállásokat, még akkor sem, ha azok a szolgáltató számára kedvezőtlenek.
A tényállítás és az értékítélet elhatárolása a bírói gyakorlatban
A Kúria gyakorlata alapján a tényállítás olyan közlés, amely objektíve igazolható vagy cáfolható, míg az értékítélet szubjektív megítélésen alapul. A jogsértés megítélése szempontjából ez az elhatárolás kulcsfontosságú.
Az olyan kijelentések, mint „számomra hosszú volt a várakozási idő” vagy „nem voltam elégedett a kiszolgálással”, értékítéletnek minősülnek. Ezzel szemben az olyan közlések, amelyek konkrét szakmai hiányosságot vagy jogellenes magatartást állítanak – például higiéniai szabályok megsértését – tényállítási jellegűek, és valóságtartalmuk bizonyítást igényel.
A jogszerű fogyasztói véleményalkotás követelményei
A jogszerű online értékelés saját tapasztalaton alapul, világosan elkülöníti a tényeket a véleménytől, és tartózkodik a sértő, személyeskedő kifejezésektől. A fogyasztó jogosult kritikus véleményt megfogalmazni, de nem jogosult valótlan tényállítások közzétételére vagy mások méltóságának megsértésére.
A szolgáltatók jogszerű fellépése a negatív értékelésekkel szemben
A szolgáltatók jogosultak jó hírnevük védelmére, azonban kötelesek arányosan eljárni. A jogi lépések alkalmazása csak akkor indokolt, ha a közlés bizonyíthatóan valótlan tényállítást tartalmaz, és az alkalmas a jó hírnév súlyos sérelmére. A pusztán negatív vagy kritikus vélemény jogi eszközökkel történő elhallgattatása ellentétes a véleménynyilvánítás szabadságával, és az EJEB gyakorlata szerint is aránytalan.
Következtetések
Az online értékelések jogi megítélése során a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúly megőrzése alapvető jelentőségű. A jog világos különbséget tesz a vélemény és a valótlan tényállítás között, és csak az utóbbi esetben indokolja a korlátozást. Az európai és a magyar bírói gyakorlat egyaránt arra mutat rá, hogy a digitális térben a kritikai vélemények fokozott védelem alatt állnak, és a túlzott jogi fellépés nemcsak jogsértő lehet, hanem a nyilvános diskurzust is torzítja.
Jogszabályi háttér az online értékelések jogi megítéléséhez
Az online értékelések jogi megítélése több, egymással összefüggő jogforrás alapján történik. Az alábbi összefoglaló a hatályos magyar és európai joganyag azon elemeit mutatja be, amelyek a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúly szempontjából meghatározó jelentőségűek.
-
Magyarország Alaptörvénye – IX. cikk
Rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát, amely alapjogként illeti meg a természetes és jogi személyeket egyaránt. Az alkotmányos védelem kiterjed a fogyasztói véleményekre és kritikákra is, függetlenül attól, hogy azok kedvezőek vagy kedvezőtlenek az érintett szolgáltató számára.
-
Polgári Törvénykönyv 2:42. §-a
Tartalmazza az általános személyiségi jogi klauzulát, amely alapján a személyiségi jogok – így különösen az emberi méltóság – védelme mindenkit megillet. A bírói gyakorlat a becsület védelmét az emberi méltóság részjogosítványaként értelmezi, és e körben jogsértőnek minősíti az indokolatlanul lealacsonyító, megalázó vagy személyeskedő közléseket akkor is, ha azok nem tartalmaznak konkrét tényállítást.
-
Polgári Törvénykönyv 2:45. §-a
A jó hírnév védelmét biztosítja. A rendelkezés szerint jóhírnév-sértést valósít meg az a közlés, amely valótlan tényt állít vagy híresztel, illetve valós tényt hamis színben tüntet fel, és amely objektíve alkalmas az érintett társadalmi megítélésének romlására. A védelem kiterjed a jogi személyekre, így a vállalkozásokra is.
-
Büntető Törvénykönyv 226. § és 227. §
A 226. § a rágalmazás, míg a 227. § a becsületsértés bűncselekményt szabályozza. A büntetőjogi felelősség megállapítása csak kivételesen indokolt, mivel a büntetőjog ultima ratio jellegű, és a bírói gyakorlat visszafogottan alkalmazza e tényállásokat az online véleménynyilvánítás körében.
-
Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke
Európai szinten garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Egyezmény értelmezése során az Európai Emberi Jogi Bíróság következetesen hangsúlyozza az arányosság és a szükségesség követelményét.
A szerző minőségirányítási és kommunikációs szakember.
