Az Országgyűlés előtt számos olyan törvényjavaslat tárgyalása van folyamatban, amelyek munkaügyi tárgyú jogszabályok módosítását célozzák. A jelen írásban tárgyalt javaslatok egyelőre még csak tervezetek, ettől függetlenül érdemes végignézni, milyen irányú törvényhozási változások vannak napirenden.
Harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának kollektív szerződéshez kötése
T/12739. szám alatt került benyújtásra az Országgyűlés elé a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) módosítása, amely kiegészítené a törvényt a 278/A. §-sal, miszerint kizárólag kollektív szerződés hatálya alatt álló munkáltató állhat munkaviszonyban harmadik országból érkező munkavállalóval.
A törvényjavaslatot benyújtók azzal indokolják ezt a szigorítást, miszerint meghatározó trenddé vált, hogy elbocsátják a magyar munkavállalókat a magyar cégek, miközben külföldről – jellemzően harmadik országból – hoznak dolgozókat a helyükre. A KSH nyár folyamán közölt adataiból megállapították, hogy a Magyarországon dolgozó külföldiek száma idénre történelmi csúcsra emelkedett, és Magyarország már leginkább a harmadik országból érkezők számára vonzó, szemben a szomszédos országokban élőkkel. A javaslat előterjesztői azt is hangsúlyozzák, hogy egyre elterjedtebb munkáltatói gyakorlat, miszerint kifejezetten keresik a külföldi dolgozókat, ami egy pontig elfogadható és érthető is, hiszen a munkáltatók jogos érdeke a működés és profit fenntartása. Azonban a jelenlegi helyzet e területen odáig jutott, hogy szükségessé vált az állami beavatkozás a magyar munkavállalók érdekei védelméért.
Habár a törvénymódosítás mögött meglévő jogpolitikai céllal – a magyar munkavállalók foglalkoztatásának védelmével – egyet lehet érteni, a benyújtott törvénymódosítási javaslattal szemben több kritika is megfogalmazható. Közismert, hogy hazánkban rendkívül alacsony a kollektív szerződéses lefedettség, és az is csökkenőben. Ezzel egy 2023-as kutatás és annak alapján készült tanulmány külön foglalkozott, amely számszerűen megállapította, hogy „A nyilvántartás szerint az egymunkáltatós kollektív szerződések száma ezer darab körül ingadozik. Mint látható, az Mt. bevezetése után néhány év késéssel mintegy ötven darabbal nőtt a számuk, 2019 után pedig ismét egy csökkenő tendenciát láthatunk (7. táblázat).”, illetve „A többmunkáltatós kollektív szerződések száma a versenyszférában 2022-ben 64 darab, ezek összesen 3589 munkáltatót és 190,3 ezer munkavállalót fednek le (12. táblázat).” Az Mt. hatálya alatt kötött kollektív szerződések esetén egy fontos hátráltató tényező, hogy a szakszervezetek részéről 10%-os taglétszám szükséges az adott munkáltatónál. Kollektív szerződést köthet ugyanis a munkáltató, a tagok felhatalmazása alapján a munkáltatói érdek-képviseleti szervezet, továbbá a szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség. A szakszervezet kollektív szerződés kötésre jogosult, ha a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkáltatóval munkaviszonyban álló, munkáltatói érdekképviseleti szervezet által kötött kollektív szerződés esetében a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók létszámának tíz százalékát.
Mindezek alapján azt gondolom, hogy a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának kollektív szerződéshez kötése egy téves irány a magyar munkavállalók védelme érdekében, ugyanis ez olyan szinten hathat a magyar vállalatok munkaerő-ellátására, ami a gazdaságban is rendkívül negatív következményeket eredményezne. Meglátásom szerint nem – gyakorlatilag – kizárni kell a harmadik országbelieket a magyar munkaerőpiacról, hanem a magyar munkavállalók foglalkoztatását szükséges támogatni.
A javaslat arra sincs tekintettel, hogy a legtöbb harmadik országbeli munkavállaló minősített kölcsönbeadóval létesített munkaviszony révén kerül foglalkoztatásra, és kikölcsönzés keretében kölcsönvevő munkáltatóknál végeznek munkát. A javaslat ebben az esetben a minősített kölcsönbeadó kollektív szerződés hatálya alatt állását követeli meg a harmadik országbeliek foglalkoztatásához, de épp ezeknél a munkáltatóknál van legkisebb esély arra, hogy szakszervezet alakuljon, és az jogosultságot szerezzen a kollektív szerződés megkötésére, hiszen egy minősített kölcsönbeadó munkáltató személyi állományának döntő hányadát a – jellemzően folyamatosan fluktuálódó – kölcsönzött munkavállalók teszik ki, belsős állománnyal jóval kisebb létszámban rendelkezik.
Továbbá a benyújtott javaslat a legkisebb KKV-któl is megköveteli, hogy kössön kollektív szerződést, amihez viszont kollektív szerződés kötésre jogosult szakszervezet megléte is szükséges.
Arra is tekintettel kell lennünk, hogy a törvényjavaslat indokolásából következően annak megalkotói elsősorban a vendégmunkás tartózkodási engedéllyel rendelkezők növekvő számára voltak tekintettel, azonban a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (Btátv.) számos más olyan tartózkodási engedélytípust ismer, amely munkavégzésre jogosít, például magas kompetenciával rendelkező harmadik országbeliek esetén az EU Kék Kártya, a Magyar Kártya, vállalaton belüli áthelyezés, de magyar egyetemen tanuló külföldi is végezhet munkát tanulmányi célú magyarországi tartózkodása alatt. A módosítás elfogadása ezeket mind kizárná, tulajdonképpen értelmét veszítené a Btátv.
Arra sem gondolt az előterjesztés, hogy épp a kollektívszerződés-kötési nehézségek miatt a jogalkotó lehetővé teszi üzemi megállapodás kötését is, ha a munkáltató nem tartozik általa kötött kollektív szerződés hatálya alá, vagy a munkáltatónál kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet nincs. Az üzemi megállapodás bérekkel kapcsolatos rendelkezések kivételével kollektív szerződésre tartozó kérdéseket szabályozhat. Mi a helyzet tehát azokkal a munkáltatókkal, akik kollektív szerződést nem kötöttek, de üzemi megállapodással rendelkeznek?
A javaslat a módosítás hatályba lépését 2025. december 1. napjára datálja, tehát a felkészülési idő közelít a nullához. De hiányzik az átmeneti rendelkezés is, mivel a javaslat arról sem rendelkezik, hogy a módosítás elfogadása esetén mi lesz a sorsa a hazánkban már jogszerűen dolgozó harmadik országbeli munkavállalóknak, akik munkáltatója nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá.
A minimálbér adómentessé tétele
T/12741. szám alatt tárgyalja azt az ellenzéki törvényjavaslatot az Országgyűlés, amely a minimálbér adómentességét, a minimálbért meghaladóan a mediánbér összegéig fokozatosan növekvő személyi jövedelemadót kíván bevezetni, csökkentve ezáltal az alacsony fizetéseket terhelő jövedelemadót. A miniszteri indokolás szerint erre azért van szükség, mert a magyar minimálbér az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb – csak Bulgáriában alacsonyabb összegű –, a Visegrádi országok közül pedig a legkisebb.
A tervezet szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szjatv.) 33. §-a akként módosulna, hogy a minimálbér 15%-os személyi jövedelemadó terhe eltörlése kerülne, ami révén a jelenlegi minimálbér havi nettó összege 43620 forinttal emelkedne. A minimálbért meghaladó bér adóterhe a mediánbér összegéig (2025 júliusában kb. 570 000 Ft volt a mediánbér) fokozatosan csökkenne, e fölött azonban már nem lenne alkalmazandó a számított adót csökkentő adójóváírás. A garantált bérminimum után a mai 232 000 forint helyett 266 000 forintot vihetne haza a munkavállaló havonta.
Az álláskeresési támogatás folyósítási idejének növelése
A T/12740. szám alatt benyújtott törvényjavaslat a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 27. § (3) bekezdését módosítaná akként, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartamát 90 napról 270 napra emelné.
A miniszteri indokolás hivatkozik a 2011-es módosításra, amikor az álláskeresési járadék folyósításának ideje kilenc hónapról három hónapra csökkent, és az összege is kevesebb lett, amely azóta hatályban van. Az álláskeresési járadék folyósításának egyik feltétele meghatározott jogosultsági idő, az álláskeresővé válást megelőző három éven belül legalább 360 nap. Ezen idő alatt tehát az álláskeresővé váló fizette a társadalombiztosítási járulékot, amely munkanélkülivé válása esetén fedezetét jelentheti annak az összegnek, ami segítséget nyújt neki arra az átmeneti időre, amíg újra munkát talál. Az indokolás hivatkozik a KSH legutóbbi, júliusi adatközléseire is, miszerint a munkanélküliek létszáma a 15–64 éves korosztályban valamivel több, mint 207 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,3%, a munkakeresés átlagos időtartama 11,5 hónap, illetve a munkanélküliek 29%-a több mint egy éve nem tud elhelyezkedni.
A dolgozói nyereségrészesedés bevezetése
A T/12742. szám alatt benyújtott törvényjavaslat dolgozói nyereségrészesedést kíván bevezetni, tekintettel arra, hogy a jelenlegi nehéz gazdasági és szociális körülmények között az tekinthető igazságosnak és méltányosnak, ha a munkaadói nyereség eléréséért megdolgozó munkavállalók munkájuk eredményéből közvetlenül is részesednek.
A javaslat a KKV-nak nem minősülő, a 250 fő foglalkoztatotti létszámot elérő vagy meghaladó nagyobb társaságok esetén teszi kötelezővé a dolgozói nyereségrészesedést, amely szervezeteknek az éves nettó árbevétele az 50 millió eurónak megfelelő forintösszeget, vagy mérlegfőösszege a 43 milló eurónak megfelelő forintösszeget meghaladja. Ezen társaságok az adózás előtti eredményük legalább 25%-ának megfelelő összeget a beszámoló elfogadásának időpontjában már legalább 180 napja munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló munkavállalók között – munkaidejük figyelembevételével – arányosan kötelesek szétosztani. A legfőbb szerv ennél nagyobb mértékű részesedésarányt is megállapíthat. A munkavállalók részére a tényleges kifizetést a beszámoló elfogadását követő 60 napon belül kell teljesíteni. A kifizetett összeg a társasági adó adózás előtti eredményét mérsékli.
1% felajánlása a szakszervezetek javára
A T/11801. törvényjavaslat miniszteri indokolása bemutatja, hogy az Szjatv. 45. §-a értelmében a magánszemély külön törvényben rögzített mértékben, megjelölt kedvezményezett(ek) javára nyilatkozatban rendelkezhet a befizetett adó levonások után fennmaradó meghatározott részéről, amelynek átutalásáról az állami adó- és vámhatóság a külön törvényben meghatározott szabályok szerint gondoskodik. A felhatalmazás alapján a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény rendelkezik arról, hogy a magánszemélyek a jövedelemadójuk 1-1%-ának felajánlásáról mely szervezetek javára és milyen eljárás keretében jogosultak dönteni. A hatályos törvény szerint a kedvezményezetti körből kimaradtak a szakszervezetek (munkavállalói érdekképviseleti szervezetek).
A szakszervezetek szerepe kiemelkedően fontos minden modern vegyes gazdaságban, így Magyarországon is. Az anyagilag független és erős szakszervezetek jelentenek garanciát a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentésére, illetve arra, hogy a technológiai haladás következtében folyamatosan növekvő termelékenység megjelenhessen a munkabérek emelkedésében is. Ugyanakkor a szakszervezetek az utóbbi időben meggyengültek, részben a 2012-ben hatályba lépett új munka törvénykönyve rendelkezéseinek köszönhetően. A miniszteri indokolás szükségesnek érzi ezért a szakszervezetek megerősítésének segítését oly módon, hogy az eddig felajánlható 2 x 1% mellé – a korábbi kedvezményezetti kör érintetlenül hagyásával – az állampolgárok jövedelemadójuk további 1%-áról rendelkezhessenek a szakszervezetek javára. Kibővül tehát a felajánlható összeg további 1%-kal, valamint a kedvezményezetti kör. Utóbbit egész pontosan akként határozza meg a törvényjavaslat, miszerint az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Civil tv.) szerint a magánszemély rendelkező nyilatkozata évének első napja előtt legalább két évvel korábban bíróság által nyilvántartásba vett munkavállalói érdekképviseleti szervezet és szakszervezet. A felajánlott összeg a szakszervezet (munkavállalói érdekképviseleti szervezet) létesítő okiratában és a rá vonatkozó külön jogszabályokban alaptevékenységként meghatározott közcélú, közérdekű, közhasznú tevékenység megvalósítására fordítható. A felhasználást az adóhatóság ellenőrizheti, és ha azt állapítja meg, hogy a kedvezményezetti feltételek nem álltak fenn, valamint a felhasználás nem a közcélú tevékenységnek megfelelően történt, rendelkezik az összeg visszafizetéséről az elévülési időn belül. A törvényjavaslat a továbbiakban jogtechnikai rendelkezéseket rögzít.
