A fejlődőképes vállalkozások eseteiben, ha nem is gyakran, de azért jellemzően előfordul, hogy egy bizonyos szint elérése után a tulajdonosi kör már az átalakulás, szétválás gondolatával azonosul. Elméletben meg is jelenik a „mi lenne ha” elképzelés. Ez, ha valamennyi cégtulajdonos egyező akaratával párosul, kezdődhet az alkudozás, illetve a versenyfutás a legjobb üzletágak birtoklásának céljából.
Cégjogi értelemben egy szétválást megelőzi az elméleti osztozkodás, ahol mindenki a legkedvezőbb helyzetbe szeretne kerülni a szétválást követően. A megegyezés pedig nem egyszerű feladat, mivel egy cég felépítéséből adódóan nem lehet valamennyi tényezőt patikamérlegre tenni.
További nehézséget jelenthet a leendő cég/cégek irányítása és piaci helyzete, mivel egy esetlegesen korábbi kedvező gazdasági helyzet nem jelent automatikusan további hasonló állapotot az elmúlt időszakokhoz képest. Különösen hangsúlyos ez a kérdés akkor, ha a vállalkozásban nagy értékű tárgyi eszközök vannak, a gépeken és berendezéseken kívül még nagyobb értékű ingatlanok is.
Ezért alaposan meg kell fontolni egy cég szétválását. Előfordulhat a létrejövő cégek szempontjából a további egymásra utaltság is, ebből következően pedig messze nem biztos, hogy a cégjogi értelemben megtett lépés, a szétválás megalapozottan történt meg. De ha már a végső döntés megszületett, egy újabb cégjogi kérdést kell tisztázni: hogyan tovább, azaz szétválásban gondolkozzanak az érintett személyek, vagy kiválásban? Mindkét esetben a társas vállalkozás átalakulásáról van szó, annak cégjogi vonzataival.
Szétválás
Cégjogi értelemben a szétválás annyit jelent, hogy az eredeti gazdasági társaság tagjainak egy-egy része a társasági vagyon egy-egy különálló részével, legalább kettő, de lehetséges módon akár több gazdasági társaságra válnak szét, azaz új gazdasági társaságok jönnek létre. Ugyanakkor felmerül a kérdés a leendő vállalkozások létrejöttét illetően, hogy az eredeti tagokból áll-e össze valamennyi létrejövő gazdasági társaság, vagy új tagok bevonására is sor kerülhet? Ez pedig egy lényegi elem, mivel az átalakulás során, lehetséges módon létrejöhet a kedvezményezett átalakulás.
A Tao törvény 4. § 23/a. pontja értelmében a kedvezményezett átalakulás az olyan átalakulás (esetünkben a szétválás), amelyben jogelődként és jogutódként is csak a 32/a. pont szerinti társaság vesz részt, ha
a) a jogügylet révén a jogelőd tagja, részvényese az átalakulás, egyesülés, szétválás keretében a jogutódban részesedést és legfeljebb a megszerzett részesedés együttes névértéke (névérték hiányában a jegyzett tőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez;
b) szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényesei – egymáshoz viszonyítva – arányos részesedést szereznek a jogutódokban.
Ugyanakkor nem elegendő a pontos meghatározáshoz igazodva Tao. oldaláról megközelíteni a szétválást, egy másik jogszabályhelynek is meg kell felelni, ez pedig a Ptk. (A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény). Tehát az átalakulás során, így a szétválás esetén is a vagyonmérlegek és vagyonleltárak összeállításakor figyelembe kell venni a Ptk. vonatkozó előírásait is. Esetünkben irányadó a Ptk. 3:45. § (1) bekezdése, melynek értelmében a jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Mivel esetünkben a jogi személy megszűnik, ezért a vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre mint jogutódra száll át.
A jogi személy szétválására az átalakulásra vonatkozó szabályoknak megfelelően alkalmazni kell a Ptk. 3:47. §-t is. Itt a nyilatkoztatásnak van jelentősége, amikor a tagoknak az átalakulási terv közlését követő 30 napon belül nyilatkozniuk kell arról, hogy a Ptk. 3:42. § (1) bekezdése értelmében az átalakulással létrejövő jogi személy (jogutód) tagjaivá kívánnak válni vagy nem.
Mivel a jogutód társaságokban általában magánszemélyek szereznek részesedést, ezért az arányos szerzést mint feltételt nem lehet vizsgálni. A Tao törvény oldalán pedig irányadó továbbá a 4. § 23/a. pont b) alpontja, melynek alapján a szétválás során a jogelődök arányos részesedésszerzését kizárólag a szétválásban részt vevő, így a jogutódban is részesedést szerző tagoknak kell teljesíteniük. A szétválást mint megalapozott gazdasági eseményt előzetesen feltehetően különböző gazdasági események is indokolják, ezért a szétválás célszerű iránya lehet a kedvezményezett átalakulásként.
Fontos továbbá, hogy a szétválással létrejövő új vállalkozások adott esetben a rájuk háruló körben új társasági formát is választhatnak. A szétválást viszont beárnyékolhatják a következő helyzetek, vagyis nem lehetséges az átalakulás a következő esetekben:
- Amennyiben az érintett társaság felszámolási, végelszámolási kényszertörlési vagy csődeljárás alatt áll.
- A Társaság ellen büntetőjogi intézkedés van folyamatban, vagy a hatálya alatt áll.
- Amennyiben a tagok vagyoni hozzájárulásukat nem teljesítették, azaz jegyzett, de be nem fizetett tőke követelés nem lehetséges az átalakulás esetén.
- Előtársasági időszak alatt.
Felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben létrejönne a szétválás, akkor a cégbejegyzést illetően mi lenne annak az időpontja. Ebben a kérdésben az Átalakulási törvény (2013. évi CLXXVI. törvény egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló törvény) irányadó, melynek (6) bekezdése a következőket rögzíti:
(6) A döntéshozó szerv a jogi személy átalakulásáról véglegesen döntő ülésén meghatározhatja azt az időpontot, amikor az átalakuláshoz fűződő joghatások beállnak, amely azonban nem lehet korábbi, mint a jogelőd cég törlésének napja. A döntéshozó szerv továbbá dönt az átalakulásról, és a döntéshozó szerv felhatalmazása alapján az átalakuló jogi személy vezető tisztségviselője aláírja a jogutód létesítő okiratát.
A szétválással létrejövő új cégek eseteiben a cégbejegyzés időpontja nem lehet korábbi vagy egyező időpont, mint a jogelőd cég törlésének a napja. Ezért az átalakulás során a jogutód cégek eseteiben a cégbejegyzés legkorábbi időpontja a jogelőd törlésének napját követő nap lehet.
Kiválás
A Ptk. előírása alapján az eredeti gazdasági társaság fennmarad a kiválás során, ebből következően a vagyonának egy bizonyos része a kiválással létrejövő gazdasági társaságra mint jogutódra száll át. Az átalakulási törvény értelmében a kiválás során az eredeti gazdasági társaság, amelyből a kiválás megtörtént, gyengébb formában ugyan, de változatlan társasági formában működik tovább a létesítő okirat módosítása után.
A Ptk 3:45.§-a ezzel kapcsolatosan a következőket rögzíti:
(1) A jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre, mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, és vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre, mint jogutódra száll át.
(2) A jogi személy kiválással vagy különválással úgy is szétválhat, hogy
a) a kiváló tag a jogi személy vagyonának egy részével már működő jogi személyhez, mint jogutódhoz csatlakozik (beolvadásos kiválás);
b) a különváló tagok a jogi személy vagyonának rájuk eső részével különböző, már működő jogi személyekhez, mint jogutódokhoz csatlakoznak (beolvadásos különválás).
(3) Beolvadásos kiválás és beolvadásos különválás esetén a döntéshozó szerv szétválásról szóló döntéséhez annak a jogi személynek a hozzájárulása is szükséges, amelybe a kiváló vagy különváló tagok beolvadnak.
Az átalakulások során értelemszerűen felmerülnek a vagyonleltár- és vagyonmérleg-elkészítési kötelezettségek. Felmerül a kérdés, hogy a vagyonleltárt és a vagyonmérleget kell-e könyvvizsgálóval ellenőriztetni. A válasz az, hogy igen, kötelező a könyvvizsgálati ellenőrzés azokban az esetekben, amikor az átalakuló társaság a Számviteli törvény vonatkozó előírásainak megfelelően könyvvizsgálat-köteles volt. Ebben az esetben viszont a vagyonleltárra és a vagyonmérlegre vonatkozó könyvvizsgálatot egy független könyvvizsgálóval kell elvégeztetni. Ez a független könyvvizsgáló viszont az átalakulás utáni három üzleti évben nem lehet, azaz nem választható meg könyvvizsgálónak az éves beszámolót illetően.
Az eddig leírtakból is látható, hogy egy átalakulási döntés kellő megalapozottságot igényel, melynek során a döntést megalapozhatja egy új üzleti elképzelés, amely a korábbi tevékenységekhez is kapcsolódik, ezáltal a piaci részesedés növelése a cél, de már nem közös cégben, hanem önállóan egy új, de már bejáratott cégben.
Az átalakulásnak még további számos variánsa van, ilyen lehet például az egyesülés, amire a hétköznapi emberek is láthatnak példát, most aktuálisan a nemrégen még Vodafone telefonos szolgáltató esetében. A cégek bármilyen irányú átalakulása elvileg pozitív lehet a versenyelőnyt és a hatékonyabb gazdálkodást illetően, mivel ezek a cégek már az üzleti életben megfordultak, ezért kellő tapasztalattal bíró cégekről van szó, akik nem a nulláról kezdenek, mint a teljesen új cégek. A megfontolt és megalapozott átalakulás során a ténylegesen helyes irány kiválasztása nem könnyű feladat, amely tele van nehézségekkel és buktatókkal is, viszont a végső cél elérése ellensúlyozhatja a befektetett munkát, pénzt és energiát.
