Céget vezetni, eleget tenni a mindennapok kihívásainak nem könnyű feladat. Sokan irigylik az ügyvezetői javadalmazásokat, de a vele járó felelősségteljes munkát már kevésbé. Az ügyvezetők járulékai attól függnek, hogy az ügyvezető milyen jogviszonyban látja el a feladatait, illetve hogy van-e máshol biztosítási jogviszonya.
Ügyvezetők járulékterhei
1. Munkaviszonyban lévő ügyvezető, munkabér alapján fizetendők a közterhek:
személyi jövedelemadó (szja): 15%, társadalombiztosítási járulék: 18,5%, szocho (szociális hozzájárulási adó): 13%
2. Tagi jogviszonyban ellátott ügyvezetés (megbízási jogviszony):
Ha a jövedelem meghaladja a minimálbér 30%-át (2025-ben ez 87 240 Ft), akkor:
személyi jövedelemadó (szja): 15%, társadalombiztosítási járulék: 18,5%, szocho (szociális hozzájárulási adó): 13%
Ha a jövedelem nem éri el a 30%-os határt, akkor nem keletkezik biztosítási jogviszony, és csak szja-t kell fizetni, a 13% szochót a vállalkozás fizeti.
3. Társas vállalkozóként ellátott ügyvezetés:
A biztosított társas vállalkozók szociális hozzájárulási adó fizetését és járulékfizetését a társas vállalkozó főtevékenysége határozza meg. Amennyiben a főtevékenysége középfokú szakképzettséget nem igénylő tevékenység, akkor a minimálbér, ha viszont legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, akkor a garantált bérminimum (2025-ben 390 000 Ft) havi összege képezi a minimum adó- és járulékfizetési kötelezettség alapját.
Személyi jövedelemadó (szja): 15%, társadalombiztosítási járulék: 18,5%, szocho (szociális hozzájárulási adó): 13%
Amennyiben a vállalkozás tagja a vezető tisztségviselői tevékenysége tekintetében társas vállalkozónak minősül, akkor a biztosítási kötelezettsége a társas vállalkozásnál létesített vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart. Ugyanakkor a biztosítási jogviszonyt, illetve az abban bekövetkező változást a T1041-es bejelentő- és változásbejelentő lapon közölni kell. A havi adó- és járulékbevallásban18 az alkalmazás minősége kód kiválasztásakor is a Tbj. szerinti – esetlegesen módosításra kerülő – jogviszony kódját kell a foglalkoztatónak szerepeltetni. Amennyiben a T1041-es bejelentő kitöltésre és beküldésre kerül, akkor ezek után a 08-as bevallást is el kell készíteni, akkor is, ha nincs számfejtés, tehát nullásan is.
4. Ügyvezető, aki máshol teljes munkaidőben biztosított:
Ebben az esetben nem kötelező minimum járulékokat fizetni, a jövedelem alapján történik az adózás és a járulékok megfizetése.
Egy időben társas és egyéni vállalkozói jogviszonyok
Adott egy Kft., ahol az ügyvezető saját maga dolgozik a cégben, és egyúttal átalányadózó egyéni vállalkozó is. Mindkét vállalkozásában azonos tevékenységet végez. A Kft.-ben 1451-es kódon van jelölve a biztosítási jogviszonya. Itt csak a TB-t és szocho-t fizeti meg maga után, vagyis a Kft.-ben nincs jövedelme, tehát nem fizet szja-t. A kérdés, hogy ez így szabályos-e, vagyis az, hogy nincs bérkivét, csak Tb- és Szocho-fizetés történik, szja pedig nem? További felmerülő kérdés pedig az, hogy melyik jogviszonyában lesz a nevezett ügyvezető főállású, ahol a főállású biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik?
Kiindulási pont az, hogy az ügyvezető helyesen jár el abban a tekintetben, hogy csak a járulékot fizeti meg maga után, szja-t pedig nem, mivel jövedelmet sem vesz fel. Törvényi oldalról irányadó a Tbj. törvény (2019. évi CXXII. törvény) 39. § (1) (2) bekezdései, melyek értelmében
39. § (1) A biztosított társas vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot a társas vállalkozástól személyes közreműködésére tekintettel megszerzett járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. A társadalombiztosítási járulék alapja havonta legalább a minimálbér.
(2) A 4. § 21. pont 5. alpontja szerinti társas vállalkozó esetén a személyes közreműködés díjazásának az ügyvezetés díjazását kell tekinteni.
Tehát, amennyiben a személyes közreműködés tényleges díja nulla forint, akkor is legalább a mindenkori minimálbér után kell a járulékfizetési kötelezettségének eleget tenni, aminek esetünkben az ügyvezető eleget is tesz.
Az átalányadózás ennél összetettebb kérdés, ezt a két jogviszony fennállta esetén külön-külön kell vizsgálni. Amennyiben a nevezett ügyvezető továbbra is csak a járulékokat akarja megfizetni az ügyvezetői jogviszonyában, akkor ez annyit jelent, hogy a főállású jogviszonya az egyéni vállalkozásában mint átalányadózóként minősül főállásúnak. Ennek vonzata lehet, hogy amennyiben létezik átalányadózóként főállású jogviszonya, akkor az ügyvezetői státuszára tekintettel már nincs járulékfizetési kötelezettsége, mivel a járulékokat az átalányadózásában főállásúként már megfizette, így biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik.
Megjegyzendő, hogy amennyiben ügyvezetőként a Kft.-ben díjazásban részesülne, akkor a kifizetésre vonatkozóan az szja és járulékfizetésre is kötelezett lesz. Fontos, hogy az ügyvezetői tevékenységre vonatkozóan a 08-as bevallást akkor is be kell adni havonta, amennyiben nem létezne sem bevétele, sem pedig járulékfizetési kötelezettsége. Törvényi oldalról irányadó az Art. (2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről) 58. §, melynek értelmében adatszolgáltatási kötelezettség terheli az adózót akkor is, ha nullásként kell beadnia az érintett bevallást.
Lehetséges megoldás az is, hogy az ügyvezető úgy döntsön, hogy a Kft.-ben főállású jogviszonya legyen és egyéni vállalkozóként pedig mellékfoglalkozású. Ebben irányadó a Tbj. törvény 42. § (8) bekezdése, amely a következőket rögzíti.
Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége a 40. § szerint áll fenn. Ebben az esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. Az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választhatja, hogy a járulékfizetési alsó határa után történő járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti. E választása alapján az egyéni vállalkozásában, továbbá a további tagsági jogviszonyában a (2) bekezdésben említett járulékalap után kell a járulékot megfizetni.
Tehát lényeges elem az év eleji döntés még januárban arra vonatkozóan, hogy az ügyvezető hol legyen főállású jogviszonyban, azaz hol fizesse meg a biztosítási jogviszonyában a járulékokat. Januárt követően viszont nincs már választási lehetősége, azaz a főállású jogviszonya januárt követően már az egyéni vállalkozásában lesz.
Ez a helyzet úgy is megfordulhat, hogy az ügyvezetőnek évközben lenne heti 36 órát elérő vagy azt meghaladó munkaviszonya, akkor a Kft.-ben lesz ügyvezetőként főállású megbízási jogviszonya, az egyéni vállalkozásában viszont már másodfoglalkozású egyéni vállalkozó lesz.
Külföldi (német) ügyvezető tiszteletdíja
A nevezett magánszemély adóügyi illetősége a kiindulási pont, az állampolgárság nem befolyásoló tényező, ez akár magyar is lehet. A magánszemélynek a német adóhatóságtól egy igazolást kell kikérnie (A1-es) annak bizonyítására, hogy ő német adóügyi illetőségű. Megjegyzendő, hogy minden állampolgárnak csak egy adóügyi illetősége lehet, egy második akkor sem, ha ezért esetlegesen fizetne.
Második lépésként meg kell állapítani a tiszteletdíj összegét azzal, hogy a nevezett magánszemélynek nem lesz Magyarországon adó- és TAJ-száma. A német biztosítási jogviszonya alapján, adott esetben Magyarországon egészségügyi ellátásra lesz jogosult. A tiszteletdíjat illetően szerződést is kell kötni a magánszeméllyel, melyben ki kell emelni, hogy német adóügyi illetőségű, a szerződés mellékletébe pedig be kell csatolni az adóügyi igazolást.
Fontos továbbá, hogy a kifizetés elvileg Magyarországon lenne adóztatható, az szja és járulékok tekintetében, de a magánszemélyre vonatkozóan az szja.-hoz képest egy magasabb szintű jogszabályt kell alkalmazni. Esetünkben ez 2011. évi LXXXIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló, Budapesten, 2011. február 28. napján aláírt Egyezmény.
Irányadó az egyezmény 15. cikkelye (IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA), mely szerint az „Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban.”
Ez annyit jelent, hogy mivel a jövedelem Magyarországon is „megadóztatható”, ezért a nevezett magánszemélynek a joga eldönteni azt, hogy melyik országban adózzon, azaz Németországban vagy Magyarországon. Ezt a döntését viszont a tiszteletdíjra vonatkozó szerződésben kifejezetten rögzíteni kell. Adójogi értelemben ez annyit jelent, hogy ha Magyarország mellett dönt, akkor magyar adószámot kell igényelni és szja-t levonni, bevallani és be is fizetni. A kifizetőnek igazoláskiállítási kötelezettsége létezik, mivel ténylegesen az adófizetési kötelezettségnek továbbra is Németországban tesz eleget, a Magyarországon befizetett adó beszámításával.
Ha viszont úgy döntene a magánszemély, hogy Németországban fizeti meg az adót, akkor nincs szja levonása. Fontos, hogy a kifizetést illetően (ami lehet kétnyelvű is) havonta igazolást kell kiadni.
Ha a külföldi magánszemély rendelkezik a munkavégzés időszakára vonatkozó A1-es (vagy ezzel egyenértékű) igazolással, mely alapján továbbra is az illetőség szerinti országban marad biztosított, akkor Magyarországon sem a foglalkoztatónak, sem a külföldi magánszemélynek nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége. Ebben az esetben a magánszemélyre a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény értelmében nem kell adót fizetni, mivel a biztosítási kötelezettség rá nem terjed ki a Szocho törvény 5. § (2) bekezdés g) pontja értelmében.
